Rólam

Kezdetek

Az első szakmai tapasztalatomat 16 évesen szereztem, amikor kutyasétáltatással kezdtem foglalkozni. Ezt néhány évig végeztem iskola mellett, aztán a tanulmányaim elsodortak, de mindig tudtam, hogy nem örökre. A kutyázással újra 2019-ben kezdtem foglalkozni, először ideiglenes befogadóként, onnantól pedig nem volt megállás.

A trénerképzés elvégzése jó lehetőség volt arra, hogy az addig innen-onnan összeszedett tudásomat rendszerezzem, és közben pontosabban lássam azt is, milyen területek érdekelnek igazán. Rájöttem, hogy mekkora örömet ad a megelőzéssel foglalkozni, gazdikkal kapcsolatot építeni, és „problémamentes” kutyáknak olyan, sokak szerint huszadrangú dolgokat tanítani, mint a cooperative care.

Közben egyre inkább húzott a szívem a nehéz esetek és a rehabilitáció felé is. Ezeknél egészen másképp kell gondolkodni, és a sikereket is más mércén mérjük. Idővel rájöttem, hogy nem kell választanom a két terület között. A viselkedésterápiához viszont szerettem volna továbbtanulni, mert ezt a munkát csak olyan szakmai szinten akarom végezni, amilyet én is elvárnék egy szakembertől.

Honnan jött a viselkedésterápia?

A viselkedésterápiával először még ügyfélként találkoztam. Először Néróval, akit 12 évesen fogadtam örökbe, és hányattatott sorsa miatt utolsó évei egészségügyi és mentális betegségekkel voltak tele. Végigkísérni őt ezen az úton rettentő nehéz volt, ugyanakkor sok gondoskodással, tanulsággal és önreflexióval járt.

Néró mellett egészen közelről tapasztaltam meg, milyen sokat jelent, ha egy szakember nem egyszerűen egy viselkedést akar megszüntetni, hanem megpróbálja megérteni, mi történik az állatban, és hogyan lehet neki valóban segíteni. Dr. Sátori Ágnes alapossága, empátiája és támogatása nagy hatással volt rám. Később ez is hozzájárult ahhoz, hogy a viselkedésterápia felé komolyabban kezdjek el érdeklődni, és a sors is újra összehozott minket, így az a megtiszteltetés ért, hogy tőle tanulhattam az első Magyarországon bejegyzett viselkedésterápiás kurzuson.

Együttműködés és kommunikáció

A kutyák evolúciójuk során rendkívül szoros együttműködést alakítottak ki az emberrel. Kiemelkedő érzékenységgel reagálnak az emberi kommunikációs jelekre, és képesek velünk olyan összetett együttműködésre, amelynek a mindennapi életben is rengeteg formája van.

Ehhez képest még mindig gyakran találkozom olyan szemlélettel, amely a kutya és az ember kapcsolatát hierarchiában, dominanciában vagy „falkavezérségben” értelmezi. Ez különösen fájó számomra a családi kutyáknál, akikkel elsősorban együtt élni és együttműködni szeretnénk, társként tartani őket.

Emiatt is tartom az egyik legfontosabbnak a munkám során, hogy a kutyával ne csak együtt éljenek a gazdák, de értsék is a kommunikációját, szükségleteit, vágyait.

Ez azért is fontos, mert a kutya, akit ma ismerünk, öt év múlva már egészen más tapasztalatokkal rendelkezhet. Tanul, alkalmazkodik, új szokásokat vesz fel, és változik a környezete is. A kutyával való kapcsolat ezért számomra folyamatos megismerési folyamat.

Ezt a folytonos változást mostani kutyámmal, Pixellel én magam is tapasztalom, annak minden örömével és bosszúságával egyaránt. Vele nemcsak a trénerszakma gyakorlati oldalát kezdtem el kitapasztalni, hanem mellette tanultam meg igazán értékelni az önállóan gondolkodó, gyakran makacsnak bélyegzett fajtákat is. Velük különösen jól látszik, hogy a siker kulcsa nem a nagyobb nyomás, sokszor még csak nem is a több ismétlés, hanem a jobb kommunikáció – oda és vissza.

Munkamódom

A kutyákkal való együttműködés nekem olyan, mint egy új idegen nyelv tanulása. Minél többet tanulok, annál világosabban látom, mennyi mindent lehet még megérteni. Minden kutya egyéniség, és bár ugyanazok a tanulási és viselkedési alapelvek érvényesek rájuk, az egyéni különbségek a közös munka során válnak igazán láthatóvá, ami számomra mindig elképesztően izgalmas.

Ez a megismerés és a kommunikáció sikeressége az, ami ma is hajt a munkámban. A gazdákat és a kutyákat partnerként szeretem kezelni, ezért azokkal tudok igazán jól együtt dolgozni, akik kíváncsiak, őszinték, és készek energiát tenni a közös munkába.

Tudom, hogy mindenki más háttérrel, tapasztalatokkal és lehetőségekkel érkezik. Ezért a bizalmi kapcsolat kialakítására már a közös munka elejétől nagy figyelmet fordítok:

ítélkezés és rendre utasítás helyett kíváncsian, érdeklődve és empátiával próbálom megérteni, honnan indulunk.